Tisztelt Olvasó, Te, aki megtisztelsz érdeklődéseddel!
Szeretném figyelmedbe ajánlani új próbálkozásomat a 2012-es évben. Elhatározásom szerint legalább heti gyakorisággal megpróbálok feldolgozni olyan témákat, amelyek aktuálisan a kisebbségi/nemzetiségi kérdésről szólnak, ahhoz kapcsolódnak. Lesz itt minden, mint a jó falusi búcsúban: múlt és jelen, többség és kisebbség, magyarok és svábok, szlovákok és romák, oktatás és kultúra, kisebbségi önkormányzat és nemzetiségi színház.
Csak győzze idővel és türelemmel az Olvasó!
Miért is választottam ezt az új formát? A válasz összetett erre a kérdésre. A 90’-es évek végétől kezdődően próbáltam helyet találni magamnak a tudományos életben, és ehhez kapcsolódóan igyekeztem tudományos kutatásaim eredményeit publikálni. Azt hiszem, nem is voltam túlságosan lusta ezen a területen. Új honlapomon elkezdtem összegyűjteni eddigi munkáimat, és azt hiszem, nem kell szégyenkeznem, ha valaki beleolvas ezekbe az írásokba. Aztán később a felsőoktatásban, hallgatóimnak is igyekeztem felhívni a figyelmét a társadalmi folyamatok elemzése során az előítéletmentes, racionális gondolkodás nem túl népszerű, de annál izgalmasabb kalandjára. 2007-től kezdődően pedig országgyűlési biztosként az egyik legfontosabb „fegyverem” a nyilvánosság ereje lett. Az elmúlt közel öt évben sok ezer sajtómegjelenés során valószínűleg sok millió emberhez jutott el a véleményem a magyarországi kisebbségi közösségek helyzetével kapcsolatban. Most, 2012-ben a tudományos munka lehetősége, egyelőre még, megmaradt, a kisebbségi ombudsman jogintézményének megszüntetése miatt a hivatalosan is kifejthető, önálló vélemény lehetősége azonban megszűnt. Mivel arra nem vagyok hajlandó, hogy engedélyt kérjek „elhallgattatóimtól” az önálló véleményalkotásra, ezért az önálló ombudsmani működés befejezésével egyidejűleg visszavonultam a hivatalos közszerepléstől is. Társadalomkutatóként, tanárként azonban van magánvéleményem, amelyet szeretnék megosztani mindenkivel, akit érdekel ez a téma.
Mik a céljaim? Illúzióim nincsenek. Tudom, hogy nemzetiségi/kisebbségi téma közel sem olyan népszerű – hogy finoman fogalmazzak – mint az általános politikai elemzésekről vagy az általam is időnként kedvtelve olvasgatott gasztronómiai témákról szóló írások. Sőt, legtöbbször heves indulatot váltanak ki a gondolkodásra felajánlott tények nem csak a szellemileg szerényebben bebútorozott emberek, hanem a válság sújtotta társadalom szinte minden egyes tagjában is. Annak ellenére, hogy egyesek megítélése szerint voltam már minden és annak ellenkezője is („fajvédő”, „a gyurcsányi ideológia szószólója”, „az orbáni alkotmány vezérhangyája”, stb.), fontosnak tartom a tényekre épülő, racionális gondolkodás kísérletét az érzelmileg túlfűtött mai világunkban.
Gondolkodni még szabad, tehát ezzel próbálkozom, ebben az évben kísérletképpen nyilvánosan, ezen a blogon is. Lesznek, akiknek tetszik majd ez, és valószínűleg még többen, akiknek nem. Akkor sem leszek elkeseredve, ha érdeklődés hiányában csak a saját szórakoztatásomra, gondolataim rendezésére alkalmas ez a forma. Én mégis hiszek egyelőre abban, hogy csak az őszinte, tisztességes és racionális gondolkodás viszi előre a világot.
Erre a kalandra hívok minden érdeklődőt.
